A nemesfémből készült ékszerek elég drágák és aki szereti cserélgetni az ékszereit, annak bizony ki kell nyitnia a pénztárcáját, hogy minden alkalomra legyen valami új kiegészítő. De szerencsére vannak olyan kiegészítők, amelyek nem nemesfémből készülnek és mégis jól mutatnak. A fiatalok, de az idősebbek is szívesen viselnek ezüstből készült ékszereket, amelyek nagyon sokszor ásványokkal díszítettek. Az ásványok csiszolása általában az ékszerhez készül, tehát, ha esetleg kiesik valamelyik ékszerből a kő, akkor az nehezen pótolható. Az ásványok változatossága pedig végtelen, ahány darab annyi féle, színárnyalat és mintázat, tehát ha az ékszer ízlésesen elkészített, akkor a benne lévő kő, igazán mutatós darabbá teszi. Nagyon sokaknak van allergiája az ún. divatékszerekre, de az ezüstre, ami természetes nemesfém nincs. Nem mindenki tudja, hogy az ezüst egy kitűnő fertőtlenítő, nem véletlen, hogy régen, aki tehette az evőeszközeit, sőt még régebben a főzőüstöket is ezüstből készítették. A baba első ivópohara is ebből a nemesfémből készült, még a huszadik század elején is. Utána valahogy, az első világháború, de főleg a második után kiment a divatból. Ugyanúgy, mint ahogy már az ötvösök sem kapnak gyakran megrendelést ilyen munkára. Visszakanyarodva az ékszerekhez, az ezüstöt ma nagyon gyakran ródiummal vonják be, hogy a természetes oxidációt meggátolják. Ez az oxidáció feketíti be az ékszereket.  A ródium fényesen tartja az ezüstöt, persze csak addig, amíg elkezd lekopni róla.