Az idő mérése már nagyon régi ismeret, pedig az idő eltelne akkor is, ha nem mérnénk. A mai kor embere azonban nehezen létezne a pontos idő ismerete nélkül. Pár emberöltővel ezelőtt még bőven elég volt tudni, nappal van vagy éjszaka, ma már ez nem elég. Az időmérés bevált eszközei az órák, amelyek eleinte egyszerű szerkezetek voltak, és komoly odafigyelés kellett a használatukhoz, ilyen volt a napóra, a homokóra, a vízóra. Mechanikus szerkezetű órák már 1100 körül voltak Kínában. Európában jóval később jelentek meg. Az első órák nagyok voltak, kitöltötték a templomtornyot. A nagy méret kedvező volt, mert így nagy távolságból lehetett látni, hisz az embereknek saját órájuk nem volt. Az ipari forradalom után a gyártás fejlődése, a méretek csökkenése lehetővé tette az órák elterjedését. A következő technikai lépcsőfok a kvarcórák megjelenése volt, kezdetben LED, később folyadékkristályos számlappal, majd sokáig (még napjainkban is) analóg kijelzéssel. Nagy előnyük, hogy évekig működnek elemcsere nélkül, pontosak, megbízhatóak. A mobiltelefonok megjelenésével az órák jelentősége csökkent, egyre kevesebben vásárolnak és hordanak órát. Az órajavító szakma is kihalóban, hazánkban évek óta nem szerveztek képzést a vekkerek javítására. A még mindig jól működő mechanikus szerkezetek karbantartására, kisebb javítására egyre nehezebb órás mestert találni. A kvarcórák nem javíthatók, nem is lenne kifizetődő. Ezekben elemet lehet, és időnként kell is cserélni. A háztartási készülékekbe is egyre gyakrabban építenek be órát.